11/11/2024
Kávéházi történetek
A Gombaszögi Margit –forrás története I. Rész
„A Magrit- forrás itt van Gombaszögbe,meg ott van lent a Fekete- forrás is. Csak így az öregebbek tudják, a fiatalok má nem, valami hercegnő, grófné, mit tudom én, mi vót, hogy megölték, és abból vót a Margit –forrás, hogy véres víz bugyogott ottan. Oszt a legenda azt mondta, hogy Margit éjjelén vérré válik. Ez bizony így vót mondva”- mondja egy szalóci ismeretlen elbeszélő a népmondák gyüjteményében. A Margit –forrás vizét a fiatalság elixírjeként is említik... . Amikor tavaly pontosan Margit napján megeredt a Margit forrás táplálta patak, elhatároztam, hogy utánna járok ennek a legendának. Segítségemre voltak a szalóci önkormányzat munkatársai: Ambrúsz Tímea és Gencsi Ágnes, akik nagy örömömre egy táska könyvvel állítottak be a Mandevilla Kávéházba. Volt mit olvasnom. Szinte abba se tudtam hagyni. Úgy határoztam, megosztom veletek... . Hát kezdődjön a történet!
Helyszín: Szalóc
Idő: 1370 körül
„Legyen a palástod, és maradjon mindig hófehér, akárcsak a lelked! Ha bepiszkolod, mindenki látni fogja. Ugyan kimoshatod és kifehérítheted a napon, ...de a LELKEDET nem. A piszkos lelkedet eltakarhatod az emberek előtt, s ha érzéketlenek, sokáig hinni fognak a tisztaságodban, jóságodban. De tudd, hogy ahogy az emberek látják a piszkot a palástodon, úgy Isten is látja, mennyire tiszta a lelked, vagy milyen mocskos a gondolataidtól vagy tetteidtől. Ha eljőn az időd, és megkapod a papi reverendát, vigyázz rá, hogy ragyogó fehér legyen, de még jobban ügyelj a lelkedre, az életed minden pillanatában!“ – mondta tanítványának Máté atya, a Pálos rendbe való beiktatására készülődve. A tanítvány már több, mint öt évet töltött a Pálos szerzetesek között. Máté atya megkérdezte tőle, kész-e letenni a szerzetesi esküt. Nem mondta, hogy tegye le, ... csupán kérdezte. Mert más az, ha ő akarja, vagy az atya is meg van győződve róla, hogy csakugyan készen áll rá. A tanítvány alázatosan mondta, hogy igyekezni fog, hogy méltó legyen a szerzetesi palást viselésére, és türelmesen fog várni addig, amíg maga Máté atya is jóváhagyja. Máté atyát a tanítvány válasza teljes mértékben kielégítette. Egy pár hónapra rá, felszólította a tanítványt, hogy tegye le a szerzetesi esküt, hogy felkenhesse Pálos szerzetessé. Nem számít, ki volt azelőtt, az esküvel megszűnt az előző élete, bűnös mivolát szent életre cserélte. Ahogy a nevét is. Péter barát lett, mint Krisztus apostola, akit kősziklának nevez, akire egyházát építi. Büszke is lett volna rá, hogy éppen ezt a nevet kapta, de tudni való, hogy a szerzeteseknél az alázatot többre értékelik, mint a büszkeséget. Néhány nappal az eskü letétel után Máté atya előszólította Pétert, hogy Isten akaratából ki lett váasztva azok közé, akik elhagyják a kolostort és hosszú útra indulnak valahova észak Magyarország felé. Valahová a pelsőci uradalomhoa, ahol is maga a tekintetes Bebek György uraság felajánlotta, hogy egy új kolostort épít a Pálos rendnek. S mi sem bizonyította az út fontosságát, minthogy Máté atya is útnak indult , hátrahagyva a kolostor vezetését másra.
Ha létezik olyan vidék, ami a napfénytől illatozik, ahol a lágy szellő a lelket életerővel tölti fel, ahol a víznek olyan íze van, mint az örök fiatalság elixírjének, akkor ez az a hely, amit Bebek uraság ajánlott fel. A veszélyekkel teli út, ahol több volt a farkas, mint az ember, kifizetődött. Egy csodálatos virágokkal teli völgy terült el a magasztos fennsík hegygerincei alatt, ahonnan gyorsfolyású patak eredt, sok- sok forrástól táplálva. A völgy feletti levegőt énekesmadarak szárnycsapkodásai, ragadozó madarak szárnysuhogásai szelték át. A patak a Sajóba ömlött, környos körül sziklák és mély barlangok. Az utóbbi nagyon fontos a rend számára, mert hol máshol tudnának olyan mély és bizalmas kapcsolatot építeni Istennel, mint egyedül elmélkedve ott, ahol senki sem zavarja őket. Ez a megismerés útja. Teljes sötét, magány, csend. Ebben különböznek más szerzetes rendektől. Szavak nélküli beszéd, nyitott szív, amely érzi Isten mindenható szeretetét, érintését. A szerzetesek örvendezve ölelkeztek, majd letérdeltek a földre, megáldották azt, tudták, hogy megérkeztek, itt maradnak örökre, új hajlékot építenek, egy kőtemplomot, ahová a körnzékbeli emberek fognak járni... . A jövőjük égboltját egyetlen felhőcske árnyékolta be, a tény, hogy Bebek uraságnak el kellett mennie..., de ha visszajön a felhőcske szertefoszlik majd, vele együtt az árnyéka is.
„Amíg Bebek uraság vissza nem jön, nem ásunk és nem mérünk! Nem vágunk fát, még a tűzre is száraz rőzsét hozzatok, továbbra is a kocsikban, barlangban alszunk, s reméljük, mihamarabb üdvözülhetjük, s megbeszéljük vele, hogy pontosan hol álljon a kolostor.“- mondta határozottan Máté atya. Nem szerette az elhamarkodott tetteket. Sőt belegondolva, ha Bebek meglátta volna, hogy nélküle indulnak neki, még a falat is áttenné a Sajó másik oldalára, vagy ki tudja mi szándéka van ezzel a földdarabbal, ként és villámot köpködne mérgében, ha meglátna a templom bolthajtását olyan helyen, ahová, lehet répát ültettetett volna a lovainak. Amúgy meg az a három tucat szerzetes, akik idejöttek jó sokáig fogják építeni, Bebeknek még embereket kell hozatni a környező településekről, meg építőmestereket, mert Máté atya gondosan lerajzolt tervét úgysem érti senki. Igen, Bebekkel jobb jóban lenni, mit számít az a pár hét a világ teremtéséhez képest... .
Folytatás következik...
