11/04/2026
Reggel van még, félhomály,
csend ül a város vállán,
csak a daráló zaja szól,
mint egy halk, ismerős talány.
Őrölt álmok illata száll,
lassan telik meg a tér,
minden kortyban ott lapul
egy újrakezdett remény.
És ott van benne valami több –
nem csak íz, nem csak aroma,
egy kéz munkája, türelem,
megannyi napnak lenyomata.
A MOLU kávé pörkölt fénye
mélybarnán izzik benn,
mint egy gondolat, ami végül
verssé csendesül idebenn.
Mert kávé és költészet rokonok:
mindkettő megállít egy pillanatra,
és megtanít észrevenni azt,
ami eddig csendben rejtve maradt.
Kortyolj lassan.
Ez most nem csak kávé.
Ez egy történet.
És ma te adsz neki folytatást. ☕️