Felmenőik 1790 óta kecskeméti születésűek, de a fellelhető anyakönyvek tanúsága szerint található olyan ága a családnak, amelynek minden tagja az 1600-as évek közepétől ebben a városban született. Nagy változást hozott a család életében Fodor István /1913-1990/. A híres cukrászmester Gyenes Mihály műhelyében elsajátította a mesterség alapjait, 1939-ben sikeres mestervizsgát tett, és a Wesselényi utca 10. alatt megnyitotta első cukrászdáját. Még ugyanebben az évben megnősült. Felesége Kovács Mária/1918-1994/ mindenki által szeretett és megbecsült „Marika néni” tökéletes társként segítette az üzleti vállalkozás sikerességét. Két gyerekük született, István/1940/ és Mária/1943/. A süteményeket a szomszéd utcában Bocskai utca 1. szám alatti 20 m2-es helységben készítették kezdetleges körülmények között. Kizárólag kézműves tevékenységet folytattak, hisz egyetlen motorikusan meghajtott berendezésük sem volt. A habokat, krémeket kézi habverővel habosították. Jellemző adat, hogy abban az időben 10 tortához szükséges vajkrém habosítása nehéz fizikai munkával több, mint egy óráig tartott. A fagylalt gyártása során sózott jéggel biztosították a hűtést, és kézzel forgatták az üstöt. Vezetékes víz nem volt, mintegy 200 méterre lévő ásott kútból hordták a vizet. Mindezek mellett az egészségre ártalmatlan, kimondottan biztonságos termékeket gyártottak. Miután a készítmények megfelelő hűtését nem biztosíthatták, hőkezeléssel / forralással, sütéssel/ érték el a kórokozók elpusztítását. Csak természetes alapanyagokat használtak. Ez a technológia meghatározta a sütemény kínálatot. A háború miatt a nyersanyagok beszerzése akadozott, amely tovább szűkítette a lehetőségeiket. Mindennap friss vajastészta süteményeket / krémes, habroló, szerelmeslevél, búrkifli, nőiszeszély / készítettek. Emellett vajkrémes tortákat / dobos, dió, grillázs, csokoládé/ minyont, és karácsony előtt két hónapig szaloncukrot. A fagylalt gyártása során lényeges változás következett be 1942-ben, amikor megvásárolták az elektromos fagylaltgépet, amely korának legkorszerűbb technikájával rendelkezett. A Boku rendszerű gép kapacitása mindössze 3-4 %a-a a jelenlegi kapacitásunknak. A tárolási lehetőségek miatt a fagylalt választék szűkös volt. A legkedveltebb vanília és csokoládé fagylalton kívül még puncs, citrom, idényjellegű gyümölcs, valamint dió, mogyoró és tejszín fagylaltot készítettek. A vállalkozás annak ellenére, hogy a cégvezető katonaként részt vett a háborúban, szépen fejlődött. Az alkalmazottak létszáma 1944-ben hat fő volt. világháború szomorú következményeként 1944 novemberében egy légitámadásban elpusztult a cukrászda. Másfél év múlva, 1946-ban sikerült újjáépíteni. Megnyitásakor a termelőt áthelyezték a Bocskai utca 2. szám alá, ahol nagyobb területen termelhettek. A nyersanyagokat külön raktárhelyiségben tárolhatták, egy száraz, hűvös betonpince a tészták, fél késztermékek alacsony hőfokon tartását biztosította. Itt kezdettől volt csatornahálózat, és 1950-től egészséges vízvezeték rendszer. A fagylalt főzése külön helységben történt. A fejlődés fokmérője volt, hogy 1947-ben megvásárolták az első elektromosan meghajtott habverő gépet. A munkatársak zömét a család munkanélküli tagjai képezték. Közülük Fodor Mihály /1926-1994/ cukrászmester lett a későbbiekben, a többiek szak-, ill. betanított munkások voltak. Fiuk, István /1940/ már 7-8 éves korában ott sürgölődött és próbált segíteni. Szétválasztotta a tojásokat, sütőlemezre rakta a süteményeket, de vasárnaponként a pénztárt is kezelte. Kedvezett a vállalkozásnak a háború utáni fellendülés. Az emberek többet költöttek a társas összejövetelekre. Nagy lakodalmakat, névnapokat rendeztek, amelyekre a süteményeket a cukrászoktól vásárolták. A lakodalmakról nem hiányozhatott a grillázs dísztorta / templom, magas korona, cséplőgép, zöldséges kút, teherautó, állatfigurák, stb./, de minden vendégcsalád vitt egy vajkrémes tortát is. Főleg a dobos, a csokoládé, a puncs, a dió és a grillázs torták voltak népszerűek. A névnapokra az említett torták mellett édes és sós teasütemény is keresett volt. A mindennapi cukrászdai kínálatban a legkedveltebb volt a reggel 9 órakor elkészült porcukortól hamvas, mazsolás túrós bukta, amelyet könnyű Blundel-tésztából készítettek. Emellett a választékot az említett vajkrémes torták mellett a vajas tésztából készült sütemények / krémes, búrkifli, köményes sós stangli / pozsonyi kifli, francia teasütemények biztosították. Érdekesség, hogy nem volt tejszínes sütemény, mivel tejszínt csak a tehéntartó gazdáktól lehetett beszerezni, általában gyenge minőségben. Egyre népszerűbb lett a korábban ismeretlen csokoládés csemege és a párizsi krémes csoki csúcs. Az olcsó sütemények közé tartozott a meleg felvertből készült baracklekváros piskóta rolád, 6-8 ízesítéssel készült ízléses minyonok. A legnagyobb mennyiségben továbbra is a fagylalt fogyott. A választék nem bővült, továbbra is csak a legjobb minőségű természetes anyagokat használták. A sok tojásból, friss tejből, zamatos friss érett gyümölcsökből készült fagylaltot kedvelték és szerették. Megjelentek a piacon a mesterséges pótanyagok. A cég vezetője már ekkor kialakította alapelvét, amelyet követtek az utódai is, és amelyhez egész életében ragaszkodott: csak természetes anyagot használ, amely nem veszélyezteti az ember egészségét. Sajnos 1950-ben politikai okokból bezárták a cukrászdát és 1954 szeptemberéig szüneteltették az ipari tevékenységet. Mindemellett ebben az időben született az egyik legnagyobb szakmai eredmény: l953-ban az Országos Cukrászkiállításon díszmunkájával III. díjat nyert. Sem az óta, sem azelőtt nem volt ilyen nagyszabású szakmai megmérettetés hazánkban. A politikai légkőr enyhülését kihasználva 1954 szeptemberében újra beindította a vállalkozását. Először csak az élelmiszerboltok részére gyártottak linzer teasüteményt, valamint nápolyit, majd 1955 januárjában a Nagykőrösi utca 17 szám alatt megnyitották a cukrászdájukat. A következő 10-15 évben úgy dolgoztak, hogy állandóan felettük lebegett a bezárás veszélye. Ilyen bizonytalanságban dolgozni, fejleszteni, tervezni embert próbáló dolog volt. És urrá lettek a nehézségeken. Mind a termelésben, mind az eladásban egyre korszerűbb berendezéseket szereztek be és használtak- a cukrászdában korszerű fagylalt fagyasztó és tároló pultot vásároltak, a termelőbe további habverő gépeket, hengerszéket, villamos darálókat vontak a termelésbe. Pista bácsi a műhelyt, Marika néni az üzletet irányította. A gyerekek / István, Marika és Imre/ szükség szerint mindkét területen dolgoztak. István 1959-ben cukrász szakmunkás lett dicséretes eredménnyel. Velük együtt további négy, kiválóan képzett szakember vett részt a vállalkozás munkájában. Az anyagellátás nehézségei miatt különlegességeket nem gyárthattak. Valójában tömegtermelést végeztek nagyon igényesen. Főleg krémest / vasárnaponként több mint 2000 darabot/, finom tiroli réteseket /1000-1500 darabot/, minyont, puha piskótájú vajkrémes tortákat/ dobos, csokoládé, dió, grillázs, legyező, mokka, Szapáry, Stefánia, puncs, jogász, stb./ mákos, diós és gyümölcsös linzereket, különlegességként dobos roládot, fatörzset és mikádó szeletet. Természetesen sós és édes teasütemény mindig kapható volt, amelyeket zacskóba mérve árusították. Lakodalmakra továbbra is készítettek grillázs dísztortákat, csak a kornak megfelelően nem cséplőgépet, zöldséges kutat, hanem házat, autót kértek a vendégek. Karácsonykor a szaloncukor helyett bejglit kezdtek gyártani. Az ötvenes évek végétől a tejszín ellátás javulásával megjelent a kínálatukban a gesztenyepüré és az oroszkrém torta. A legnagyobb érdeklődés a fagylalt iránt nyilvánult meg. Hosszú sorok kígyóztak időnként a cukrászda előtt. A termelés növelését új fagyasztógép beállításával próbálták megoldani. Ennek ellenére gyakran előfordult, hogy nem győzték, kevés volt a választék. Egyértelművé vált, hogy mind a termelést, mind az eladást fejleszteni kell. A lehetőségeket kihasználva az ország akkoriban az egyik legkorszerűbb cukrásztermelőjét alakították ki. A lényegesen megnövelt alapterületen három habverő gép, fondángép, hengerszék, háromcsöves gázkemence / néhány évvel később még egy / gázzsámoly, fagylalt fagyasztógép, bukó főzőüstök, valamint két nagyméretű sütemény hűtőtároló. A cukrászdában duplájára növelték a fagylalttégelyek számát és ide is vásároltak egy hűtőtárolót. Mindkét helyen hideg-meleg vizes mosogatók, a termelő mellett öltöző, zuhanyozó és WC volt. Több mint kétszeresére nőtt a raktár alapterülete. A családtagokon kívül 6 szakember vett részt a vállalkozás munkájában a süteményválaszték átalakult. A vajkrémes készítmények egy részét felváltották a tejszínhabos sütemények / meggyes kocka, képviselő fánk, franciakrémes, gesztenye torta, eper torta, stb./. Nagyon kedvelt volt az epres habos, ill. meggyes habos. Ekkor kezdtük el gyártani a zselével bevont gyümölcsös süteményeket / citrom torta, vajkrémes eper torta/. A teasütemény kínálatot bővítettük a párizsi krémes alagúttal. A 70-es évek közepétől megjelentek a főzött krémes sütemények / borkrém rolád, vaníliás kocka, marcipános szelet /. a minyonok helyett a mogyorós, grillázsos, narancsos csemegék, valamint a párizsi krémmel töltött holipni jelentek meg. A lakodalmakra továbbra is kedvelték a grillázs dísztortákat, különösen a templomot és a korona tortát. Karácsonyra és húsvétra nagyon sok oroszkrém tortát, gesztenye tortát rendeltek. Egyre több bejglit és édes, ill. sós teasüteményt vásároltak. Újévre a grillázs kismalacokat kellett gyártani. A legnagyobb mennyiségben készített termékük továbbra is a fagylalt volt. Lehetővé vált a választék bővítése 8-10 féle fagylaltot kínáltak. Mindig a legmegfelelőbb anyagokat használták, a technológiai folyamatokat pontosan betartották, így garantálták a jó minőséget. A termelő tevékenységben egyre jobban belefolyt a harmadik generáció, az unokák. Közülük Fodor István /1967/ orientálódott a pályaválasztása során a szakma felé. Édes és sütőipari mérnökként 1989-ben belépett a vállalkozásba. Ugyanebben az évben édesapja korábbi tanári és kutató tevékenységét abba hagyta és a cukrász termelőben munkába lépett. A cégalapító 1990. január 1-én átadta fiának és unokájának a vállalkozás irányítását és nyugdíjba vonult. Szakmai életútja csodálatos volt, mindig emberséges, munkatársait, beosztottjait megbecsülte, munka szerető és munkatisztelő. Nagyon gyorsan és pontosan dolgozott. Még idős korában is fáradhatatlan. A város 1989-ben a Kecskemétért díjjal ismerte el munkáját.
Új korszak kezdődött 1990-ben a cukrászat életében. Döntő szemléletváltozás következett be. Számítógépet vásároltak és a teljes adminisztrációt komputerizálták, tudatosan törekedtek az üzlethálózat bővítésére, a kor igényeinek megfelelően átalakították a sütemény kínálatot, meghosszabbították a nyitvatartási időt, fiatal munka-társakat alkalmaztak. Már 1990 márciusában átvették a Szabadság téri cukrászda üzemeltetését, 1991-ben a Nagykőrösi utcában új korszerű fagylaltgyártó egységet építettek. Az áru szállításához Mitsubishi 300 típusú gépjárművet vásárolta. Teljesen új cukrászdát nyitottak 1992-ben a Széchenyi téren. A berendezést a világ egyik legjobb specialistájától, az olasz Bocchini cégtől vásárolták Még ugyanebben az évben Kiskunfélegyházán egy kis cukrászdába, viszonteladónak szállítottak fagylaltot és süteményt. A kedvező tapasztalatok hatására 1993-ban megvásárolták a Kossuth utcai Virág cukrászdát. A lepusztult és elhanyagolt üzletet jelentős átalakítás után 1994 tavaszán megnyitották. Ezt az egységet is a Bocchini cég rendezte be. Külön érdekessége a cukrászdának, hogy a mennyezetét, ill. az oldalfalakat Sonkodi Rita festőművésznő munkái díszi tik. A legjelentősebb változás 1995-ben következett be, amikor elkészült a Március 15-e utcában a minden igényt kielégítő, az országban a legkorszerűbb termelőegység. Automatikusan működő, szabályozható, forgóállványos kemence mellett nyújtógép, habverő gépek, programozható krémfőzőgép, valamint az olasz Bano-cég rozsdamentes acél asztalai szolgálták a hatékony és higiénikus termelést. Hatalmas hűtőszekrények, mélyhűtőládák a termékek biztonságos tárolását garantálták. Az épületben a friss süteményeket egy aranyos kis cukrászdában vásárolhatták meg a vendégek. Az emeleti részen a szociális helységek / öltözök, étkező, WC / mellett az irodák helyezkedtek el. Az egység bővítésére 2002-ben került sor, amikor tojás- és gyümölcs feldolgozóval, valamint mélyhűtőkamrával egészült ki az épületegység. Ekkor képeztek ki egy fedett teraszt a cukrászda mellé. Idényjelleggel nyitottak Kiskunfélegyházán, a Petőfi telepen egy kiscukrászdát. Jelentősen változtattak a sütemény kollekción. A korábbi vajkrémes, magas cukortartalmú süteményeket a tejszínes, gyümölcsös, pudingalapú süteményekkel váltották fel, mint pl. vaníliás tekercses, gesztenyés tejszínes kocka, gyümölcsös kockák, tiramisu, stb.Gyártották a divatossá vált nyugati süteményeket, mint a kastélytorta, az Eszterházy torta, fekete erdei meggytorta, stb. Újra megjelent polcokon a minyon, az isler, a linzerkoszorú. Kedvezően fogadták a vendégek kardinális szeletet. A Munkácsy kiállítás alkalmából a muzeológusok kérésére a kórhoz illő süteményt kreáltak a Munkácsy szeletet, amely osztatlan sikert aratott, és az óta is állandóan szereplő termék, Kedvelt sütemények az unokák születésnapjára készített termékek a csokoládés tejszínes Krisztina torta, a párizsi krémes, marcipános Kende szelet, Valamint a Pesta-és Vajk torta, amelyek tejszínkrémes gömbtorták csokoládés bevonattal. A fagylalt választék Bővült, annak ellenére, hogy kizárólag hagyományos, valamint természetben megtalálható ízű anyagokat használtak. Általában 15-18 féle fagylaltot vásárolhattak az üzletekben. A legnagyobb mennyiségben a vanília és a csokoládé fagylalt fogyott. Mellettük kedvelt volt a tiszta gyümölcsből készült eper, ill. málna fagylalt, valamint a habos citrom fagylalt. Gondot jelentett, hogy a gazdag bel tartalommal rendelkező fagylaltok csúszáspontja alacsony volt, emiatt könnyen olvadtak, eléggé lágyak voltak. Ennek ellenére sem gondoltunk állományjavítók és egyéb mesterséges, az egészségre ártalmas anyagok használatára. Sajnos a vásárlók esetenként mégis előnybe részesítették a mesterséges ízesítőkkel, adalékanyagokkal készült termékeket, hódolva a divatnak. A törzsközönség, az igazán fejlett gasztronómiai érzékkel rendelkezők kitartottak a termékeink mellett.
Újabb változás következett a vállalkozás vezetésében 2002-ben. Dr. Fodor István nyugdíjba ment és fia a harmadik generáció képviselője vette át az irányítást. Az átmeneti időszak rövid volt, hisz az új vezető addig is a cég vezetésében vett részt. A személyzetben nem történt változás, az egységek vezetői nagyobb önállóságot kaptak, véleményüket jobban figyelembe vette az új vezető. A sütemények gyártás technológiája nem változott, a HACCP bevezetésével az alapanyagok beszerzése egységesebb, tervszerűbb lett, ami az egyenletes jó minőséget biztosította. Nagyobb figyelmet fordított a szakemberképzésre. Emelte a tanulók számát. Az üzletek forgalmának ellenőrzésére kamera rendszert alkalmazott. Bővítette a termelőüzemet, új hűtőkamrát, tojás és gyümölcsfeldolgozót, további raktárrészt épített. Centralizálta a termelést, a fagylaltgyártást a Március 15. utcai egységbe telepítette . 2007 őszén hozzákezdett a Nagykőrösi utcai cukrászda átépítéséhez. Teljesen új arculatot kapott az üzlet. A legkorszerűbb bútorzatot a Bocchini cég szállította. Sikerült kialakítani az előírásoknak megfelelően a szociális helységeket. Az üzlet falán megtalálhatóak a régi családi fényképek. Elérhetőségeink:
Kecskemét, Nagykőrösi u. 17. 76/320-229
Kecskemét, Széchenyi tér 14. 76/482-451
Kecskemét, Szabadság tér 2. 76/497-545
Kecskemét, Március 15.u. 1/2 76/476-370
Kiskunfélegyháza, Zrínyi u. 1-3. 76/46
