24/06/2026
A Tiszaörs elleni első hazai bajnoki előtt motiváló percekben volt részünk. A Center Büfé üzemeltetője, Pap Urbán Károly lelkesítő gondolatai nemcsak a játékosokat, hanem a szurkolókat is erővel töltötték meg. Aki lemaradt róla, most itt elolvashatja teljes egészében: 📖👇
“Ezt a földet választottam,
Ezt a napot úgy akartam!
Tisztelt Közönség!
Tisztelt Játékosok!
Volt egy álmom.
Gyerekeket láttam, egy 100 éves pályán...önfeledt boldog, vidám gyerekeket.
Labdát kergettek...
Öregeket láttam, egy 100 éves pályán...mosolygó, bölcs, tapasztalt öregeket.
Szemük a labdát követte, a rugalmas izmokat és a feszülő hálót nézte.
Rég halott focisták lelkét láttam, egy 100 éves pálya felett...Thűry Bandi, Bánlaki Zoli, Gerhát Anti, Totyesz, Korsós Pista, Ládi „Szoszó”, a sor szinte végtelen. Mosolygott szelíd szemük és kezük fogta a labdát kergető kicsi gyerekek kezét.
Átölelték Tóth Levi, Pap Berti és a csapat minden tagjainak vállát.
A hangjuk suttogott a szélben „Menyhárt, Kökény, Csillik, Kígyó, Kovács Öcsi és Páncél”...
Ma is élő, nagy nevek.
Akik örömet adtak a szurkolóknak és hitet az itt élőknek, hogy mi sem vagyunk kevesebbek, sőt többek vagyunk sokaknál.
Amikor felébredtem láttam a 100 éves pályát. Elhanyagolva, szeméttel és romokkal egykor dicső sarkaiban.
És láttam csüggedő, tompa tekintetű Kisérieket, szemükben a „Jól van ez így nekünk, hisz úgy se tehetünk semmit” beletörődésével.
Aztán jött néhány lelkes fiatal, akikben a bánat daccá változott, és azt mondták:
„Még nem haltunk meg. Élni akarunk!”
Akik látták, hogy a falak repedezettek, az ablak törött és a padló piszkos, de látták... vagy inkább érezték, hogy a fundamentum örök... mert az hitből épült.
Mert Bánlaki, Gerhát, Páncél, Kígyó, Szoszó és Öcsike minden csepp izzadsága, a szurkolók minden egyes „hajrá Kisér” üvöltése és minden csapatunk, minden egyes gólja építette ezt a szilárd és elpusztíthatatlan alapot.
Februártól a romokon, fáradtságon, kemény munkával pálya épült és a csapat kezdett összeállni.
Csapat, mely elhitte, hogy nem lehet vége. Elhitte, hogy egyedül semmik vagyunk, de együtt erősek. Elhitte, hogy ha egy településen közösség van, akkor ott minden van, mert ott építenek és nem rombolnak.
Ez a hely, ez a város a miénk, itt születtünk és sokan itt is fogunk meghalni.
Meg kell, hogy értsük, egyedül csak rajtunk múlik milyenné tesszük. Élettel, élhető élettel töltjük meg, vagy csendben nézzük a pusztulást.
Néhány fiatal az életet választotta. Egy csapat az életet választotta. És egy csillogó szemű edző azt választotta, hogy ezt élettel tölti meg.
Rajtunk a sor, szurkolók, támogatók, családok, Kiséri emberek, hogy melléjük álljunk és együtt megtöltsük élettel szeretett városunkat, mert a miénk.
Láttam a 100 éves évfordulót. Láttam a 2 éves Olivért és a 93 éves Lia nénit, itt ezen a pályán. Mindketten ugyanúgy mosolyogtak. Ugyanolyan átszellemült, tiszta mosollyal. Láttam összeölelkező öregeket. a szemükben csillogással és hittel, hogy „igen, ez a miénk.”
Sokan azt mondják Kisér pusztul.
Én azt mondom Kisér épül!
Igen, épül (végre), mert egy maroknyi ember februárban pályát csinált. Csapat készült.
Június elején az emberek szeme felcsillant. Alig hitték, hogy annyi év után ilyen még lehet, itt ezen a pályán.
Hogy újra érezhettük, mi összetartozunk.
Most szeptember van, és itt állunk az első hazai mérkőzésen, és hiszünk bennetek.
Hisszük, hogy újra öröm lesz kijönni ide.
Ma ti vagytok a településen azok, akik a legtöbb embert megtudjátok mozgatni, akik a legtöbb lelket fel tudjátok ébreszteni, akik a legnagyobb közösséget tudjátok összekovácsolni. Sokkal többek vagytok, mint labdát kergető fiatalok.
Ti vagytok a remény, hogy nem csak múlt van, de jövő lesz itt.
Engem személy szerint (bármilyen szentségtörő is) nem érdekel a gólok száma és nem érdekel, hogy megyei hanyad osztály...
Egy érdekel csupán!
Hogy általatok az itt levők szíves egyszerre dobbanjon!
Tartsátok észben, hogy mikor erre a pályára léptek a szülőföldetekre léptek és idegenben a szülőföldetek jóhírét öregbítitek.
Hát vezessen benneteket Simon Tibi szava:
„Lehet rosszul játszani, de lélektelenül soha.”
Ezek az én gondolataim.
A kocsmáros voltam, a szomszédból.
Hajrá Kisér!!!”
-Pap Urbán Károly
