02/09/2026
Frei Tamás bejegyzése:
A ma reggeli kávém Olaszországban... amihez kapcsolódik pár gondolat Magyarországról, az olasz életről, és persze kicsit a Cafe Frei-ről is.
Ma épp azon hüledeznek az olasz újságok, a vakáció végén, már persze aki el tudott menni, mert az olaszok 40 százaléka nem tud (Magyarországon ez a szám sajnos 65%), szóval azon hüledeznek, hogy megint drágult a kávé. Tele vannak az újságok a széles összefüggésekkel, hogy vajon miért? Miért kerül többe az espresso már megint?
Donald Trump iráni háborújától kezdve, az olaj és gázáremelkedésekig, az inflációs hatásokig, a szétzilált világ összes konfliktusáig, beleértve persze Ukrajnát is, (a pápa a minap mindezt „széttöredezett III. Világháborúnak” nevezte), hosszú a sor, tudjuk jól... de a lényeg, hogy mindennek az a vége, hogy az olaszok ma 50 százalékkal fizetnek többet egy csésze espressóért, mint négy évvel ezelőtt.
És mi?
Az elmúlt hónapokban nagy erőfeszítéseket tettünk, hogy a Cafe Frei-ben ismét remek olasz espresso legyen. Végre tulajdonosváltás volt, sok minden történt a cégben, ami újra engedi, hogy a Cafe Frei-ben azok legyünk, akik voltunk: örök mantrám, hogy annyiért kell ugyanolyan jó espressot adni, sőt, jobbat, mint amennyiért Olaszországban kapni. A „szétvert” Magyarországon ez persze nem egyszerű.
Az olasz árak most 1.30 és 2.00 euro között mozognak.
Amikor a minket megtisztelő vendégek 650 forintot fizetnek a múlt héten bevezetett új Espresso Tradizionáléért (délolasz típusú espresso) vagy 730-at a Supremoért (kifinomult és komplikált észak-olasz keverék), akkor ezekből 27% az ÁFA, és ha a cégre, a magyar vállalkozásokra terhelt ezerféle járulékot, adót, szakképzési hozzájárulást és mindent, de mindent összeadok, akkor majdnem 300 forint megy az önök pénzéből minden egyes csésze espresso esetében a magyar államkasszába. Majdnem egy euro!
Elveszik tőlünk, befizetjük, továbbadjuk.... hívhatjuk bárhogy... ami marad, abból kell „olasznak” maradnunk a Cafe Frei kávéi esetében. És persze nem keverni vacak robustát az espressoba, hanem maradni a 100%-os arabica kávénál.
Pár hónapja ismét dolgozik velünk régi ismerősöm, Marco Cremonese, az olasz „kávépápa” - ha már az igazi pápa az imént szóba került 🙂 és nagy örömömre Körmendi Gábor is, aki az egyik legkomolyabb magyar pörkölő szakember, az Impresso márka felépítője, és ma már a tanácsadónk, a pörkölőüzemünk felügyelője, a múlt hét óta kóstolható Espresso Tradizionale és Sumpremo magalkotója.
Gáborral fogadást kötöttünk, hogy vajon mi lesz az arány? Hányan választják majd a kesernyésebb dél-olasz keveréket (Tradizionale), és hányan a kicsit drágább csokoládés, komplexebb Supremót. Tegnap már láttam az első heti statisztikát, nem kulisszatitok, megosztható a nálunk kávézókkal, tehát itt.
Én kicsit féltem attól, hogy az a nyomás, amiről ez a bejegyzés is szól, az állandó és megállíthatatlannak tűnő áremelkedés, az olcsóbb, de egyszerűbb espresso felé tolja majd a közönségünket, főleg, hogy az is remek, szerethető, mondom, 100%-os arabica, tényleg tömény olasz „életérzés”. Gábor szerint viszont a magyar „ízlelőbimbók” a komplexebb, egyetlen kortyba sűrűsödő csokoládés és édeskés Supremót fogják választani. Gábor azt gondolta, hogy a 80 forintnyi különbség nem lesz meghatározó.
Nos, az első hét után az arány: 70% Tradizionale, 30% Supremo.
Én azt szeretném, ha Gábor nyerne! :-)
