13/11/2017
Nagyon izgalmas volt nekem a hétvégi zárt körű családi játék, amelynek utólag a "Családi Átok" címet adnám. Épp amennyire baljósan hangzik ez a fenti cím, annyira megnyugtató és tanulságos volt a hétvégi alkalom. Egy család jött el hozzám, a szokásos kuckónkba és azokkal a közösen kialakított vagy régebbről együtt örökölt mintákkal játszottak, amik meghatározták a hétköznapjaikat.
Érdeklődve hallgattam, ahogyan teljesen különböző nézőpontokból festették le a saját egyéni tapasztalataikat, mégis érezhetően ugyanarról a valóságról, ugyanazokról a nehézségekről meséltek. Amiknek legnagyobb része öröklött habitus, értékrend vagy szokás. Jó volt meglátni azt is, hogy sok minden, ami egyes élethelyzetben áldásos, máskor átokként hat. Jó volt ezeket tudatosítani, és elismerni kétélűségüket, tudomásul venni, hogy egyikhez sem érdemes mindig, minden esetben ragaszkodni.
Az Hamuba’ Sült Mesék játék nem csodaszer, nem oldottunk meg minden felmerült problémát egy csapásra. De a résztvevők ráláthattak azokra a nehézségekre, amikkel egyenként és külön-külön is küzdenek. Az pedig, hogy ki mivel küzd, nagyon sokat elárul róla, a személyiségéről, a világlátásáról.
Jó volt látni a résztvevők rácsodálkozását egymás problémáira. Remélem, hogy az itt született rálátások az egyéni és családi önismeretüket gazdagítja majd és az itt felmerült megfogalmazásokat mindennapi beszélgetéseikbe is tovább viszik. Bízom benne, hogy a játék során megélt felfedezések, könnyű és nehéz érzések nyomán sikerült a családtagoknak közelebb kerülniük, ajtókat találniuk egymáshoz. Ha csak egy kicsit is könnyebb lesz beszélgetéseket kezdeniük ezek után, a játék nem volt hiába való.