Azt gondolom némi magyarázattal tartozom az étterem nevét illetőleg. Szeretném elmondani, hogy egy régi álmom vált valóra amikor ez az étterem lehetővé t***e számomra, hogy ne csak receptek és tapasztalatok alapján hanem szívből főzhessek. Fontos elmondanom, hogy számomra a gasztronómia csúcsa a zsidó és az olasz konyha. Lenyűgöz a már-már pimaszul gazdag fűszerezés, a rafinált, merész ízvilág, né
mely étel története gondolok a legolcsóbbakra mint például a zsidó- tojás. Semmi értékes hozzávaló és ha el van találva egyszerűen remekmű. Ugyanez olasz oldalról: Spagetti Aglio di Olio ami a tésztán kívül csak oliva olajjal, fokhagymával durvára őrölt borssal készül…De hogy ? Nincs az a mérleg amivel kimérhetjük a hozzávalókat. Meggyőződésem, hogy csak szívvel és szeret***el tudunk ilyen titkokat megfejteni. Tradicionális ételeink mellet megfigyelhetjük, ahogy szerelembe esik e két nép konyhája és egyesül. Egyik ilyen specialitásunk egy amolyan zsidósan fűszeresen ropogósra sütött bárány ami mellé egy igazán olaszos ricottás parajos gnocchit tálalunk. Mennyünk picit tovább: sült libamáj, na persze libazsírban naná, hogy úgy ahogy a “Yiddishe Mamma’ tanította, sok hagymával, fokhagymával, egész borssal és ki kezd vele egy meggyes diós körte amolyan olaszos szenvedéllyel. Tanúi lehetünk ahogy a mesés kelet találkozik félúton a mediterrán déllel krém formájában egy bruschettán. Nem szaporítanám tovább a szót, mert erről egy új étel jutott eszembe. Most elkészítem és beszámolok hogy sikerült. Ha nem tudja kivárni, jöjjön a Yiddishe Mamma Mia- ba mihamarabb !
