23/09/2012
Volt egyszer egy férfi, akit rettentően zavart a felesége családja: úgy érezte, telezsúfolják a házát, ő viszont nyugalomra vágyott. Elment ezért egy bölcshöz, hogy segítséget kérjen. Elmondta a mesternek, hogy nagyon szereti a feleségét és a rokonait is, de jelenlétükkel nagyon sok fejfájást okoznak neki, mivel folyton láb alatt vannak. A tanító megkérdezte, vannak-e csirkéi – a férfi pedig igennel válaszolt. “Rendben. Akkor hajtsd be a csirkéket a házadba” – mondta, és ezzel útjára engedte a családfőt. Megszívlelte a tanácsot, a helyzet azonban csak rosszabb lett, ezért másnap visszatért a bölcs tanítóhoz. Ekkor megkérdezte a gondterhelt férfit, hogy vannak-e a háznál kecskék. Az igenlő válasz után így szólt: “Rendben. Akkor hajtsd be a kecskéket a házadba” – és ismét elköszönt a férfitől. Az boldogan sietett haza, hogy mielőbb bezavarhassa az állatokat az otthonába, a helyzet azonban semmit sem változott, sőt, csak egyre rosszabb lett. Megint felkereste a tanítómestert, aki most arra volt kíváncsi, tart-e kutyákat a férfi. Miután igennel válaszolt, azt kérte, küldje be a házába a kutyákat is. Bár egyre kényelmetlenebbül érezte magát otthon a férfi, eleget tett a kérésnek, hamar rájött azonban, hogy ez az állapot tarthatatlan. Futva tért vissza a bölcs öreghez, aki már várta, s mikor megérkezett, így szólt: “Menj haza, és tessékeld ki a házadból a csirkéket, a kecskéket és a kutyákat!” A családfő hazatért és megt***e, amit a mester javasolt, és örömmel konstatálta, hirtelen mennyi hely és milyen csend lett a házában. “Köszönöm, bölcs tanítóm, minden gondom megoldódott!” – kiáltotta boldogan.
