03/01/2026
A kis vörös
A minap el kellett ugranom valahová sötétedés után. Esett az eső, de mégis a bicikli mellett döntöttem.
Úton hazafelé a Szív utca csücskében váratlanul találkoztam egy különleges teremtéssel.
Csurgott az eső. Valami átloholt az orrom előtt az úton. Róka? De ekkora? Hirtelen le kellett szállnom a bicikliről. Egy simabőrű hazában nőttem fel. Nem ő életem első rókája. Ő nem látott meg. De én láttam. Ő olyan “első a rókák nemzetségéből”. Azonnal tudtam, hogy ha Vadászik, az Útjából Kotródni illendő… hatalmas volt és gyönyörű.
Helyből felugrott egy legalább 2 méter magas tégla kerítésre, majd eltűnt mögötte.
És én ezt végig nézhettem: az ellenséget, ahogy helyből ugrik vagy 2 méter magasra…
Ravasz, ügyes és okos is. De mi okosabbak vagyunk. Nekünk van egy szépséges-kócos kiskutyánk, a Lisbuskás kertünk őrzője. Prémium biztonsági szolgálat.
Ez a ravaszdi nem jön a hátsó udvarba, pedig itt magasugrál 100 méterre a kacsáinktól. Biztosan hallja, ahogy Kázmér gusztusosan kukorékol. De azt is hallhatja, amikor Betyár gyomor-reszketően ugat. Ha közelebb merészkedik, láthatja, hogy monumentális és mégis fürge. És ha megpróbálná megsebezni, nem menne semmire, mert a sáros-loncos szőr páncél. Nem lehet átharapni rajta. Nem is lehet igazán tudni, hol kezdődik a kutya… vagy melyik az eleje.
Betyár egyébként szerencsés, mert olyan helyen élhet, ahol becsülik az ösztöneit. Mi itt a Libuskás kertben pontosan tudjuk, hogy a kutyánk hol kezdődik, és melyik az eleje. És hagyjuk, hogy sáros legyen. És hagyjuk, hogy rendet tartson. És minden kacsa feje igazából az övé.
Zsír az élet!
