19/10/2026
Néha a menopauza kapóra jön…
Ami egykor megvédett, az ma már akadályozhat abban, hogy közel engedd magadhoz az életet.
Néha a menopauza nem elindít egy problémát, hanem láthatóvá tesz valamit, ami már régóta ott van.
Gyakran hallom, hogy igazából már jóval a menopauza előtt elérkezik az a pont a kapcsolatban, amikor egy nő nem kér többet abból a fajta intimitásból, szexualitásból, amit megél. Egyszerűen lezár a teste, mert a lelke nemet mond. Ez egyfajta önvédelem.
Mire a menopauza eljön, már jó ideje csend van, kialakultak a helyzetek, a megszokások. De…
A változókor mélyén a téma mégsem igazán hagyja nyugodni a nőt.
A nőiség megélése egy olyan program bennünk, ami nem hamvad el, nem szárad ki, sőt! Gyakori, hogy még intenzívebb belső késztetést érzünk arra, hogy színesebben, önazonosabban és boldogabban éljünk. Ebben pedig nagyon is benne van az intimitás és a szexualitás.
A korábbi elzárkózás egy láthatatlan vértet formál a test köré, ami olyan, mint egy pajzs. Valaha jó szolgálatot tett, amikor megóvott attól, hogy méltatlan és érdemtelen helyzetekbe kelljen bevonódnunk, hogy használva érezzük magunkat.
De ahogy telnek az évek, mi is változunk. Bölcsebbek leszünk. Új dolgokat tanulunk, bővítjük az eszköztárunkat, és erősebbek, érzékenyebbek, önazonosabbak leszünk.
Ami eddig jó szolgálatot tett, az ma már inkább akadály. Akadálya a közelségnek, a közeledésnek. Az összebújásnak, az intimitásnak.
Nem feltétlenül a szexnek, egyszerűen csak annak, hogy megéld magad, a puhaságod, az érzékenységed, a vágyaidat.
Ezért imádom azokat a mentorálásokat, amikor egy folyamatban helyre tudjuk állítani a biztonságot és a bizalmat, hogy lassan leolvadhasson ez a vért.
A múlt nem lehet akadálya a jelen boldogságának, a reményeknek, az új kezdetnek.
Lépj velem át a múltadból a jelenedbe.
Kérd vissza magadnak az életedet. A nőt, a csodát benned.
