Steiner Kristóf

18/06/2026

“Amiről szólunk…” - Június 28-án újra levetítjük görögországi elvonulásainkat bemtató filmünket, melyre téged is várunk!

Találkozzunk a Brody House-ban - ahol este 6 órai kezdettel megmutatjuk, mit élünk át vendégeinkkel, mikor Methanára látogatnak hozzánk önismereti, és vegán gasztronómiai vakációra. A filmvetítést közönségtalálkozó, majd egy kora esti buli követi - ahol mi is beállunk a DJ pultba. A félórás filmről így írt az NLC…

“Egyfajta életfilozófia-összegzés, hedonista kinyilatkoztatás bontakozik ki a színpompás és festői képekből - és nemcsak Kristóf és Nimi szerelmének és vállalkozásának történetét láthatjuk, hanem megismerhetünk egy csodálatos helyet, Methanát, ami annyira eldugott, hogy a görögök sem igazán ismerik.

Az Amiről szólunk című film kizárólag Kristófra és Nimire, és az őket körülvevő mediterrán csodára fókuszál: ők ketten szólalnak meg benne, így a személyiségük és a szerelmük áthatja a képsorokat. Vendégeik illusztrációk - hogy a nézők bepillantást kapjanak a programokba és azok hangulatába.

Kristófék azért is annyira szerethetők, mert kíméletlenül őszinték. A filmjükben elhangzik: ezek az elvonulások nem valók mindenkinek, sőt az emberek többsége nagy eséllyel nem érezné jól magát egy ilyen programon. Az ő céljuk az, hogy egymásra találjanak azokkal, akiknek ezt kitalálták, és gazdagítsák az életüket.

A film nemcsak azoknak készült, akik el szeretnének utazni hozzájuk Methanára, de előtte ismerkednének a hangulatával. Azoknak is, akik jobban megismernék az inspiráló életmódot választó párost. Kristófék álmot árulnak ugyan, de ők maguk jelentik rá a bizonyítékot: nem elérhetetlen álmot.”

Hála Tóth Csabának! És persze azoknak, akik 28-án eljönnek a Brody House-ba. Korábban is érkezhetsz: 13 órától saját receptünk alapján készülő ebéddel, 15 órától dedikálással, 16 órától pedig az egyéni és társadalmi szintű szabadulásról szóló pódiumbeszélgetéssel várunk, majd 18 órától indul a mozi.

Jegyek korlátozott számban érhetők el - hogy hol, azt a kommentek között hagyom. Ha velünk tartasz az ebédre is, foglalj asztalt. Várunk! Fotók: Omri Dagan

17/06/2026

Ha van otthon száraz kenyered, mindened megvan!

Bár már hét éve Görögországban élünk, a szívünk egy darabja mindig Olaszországban marad. Itt tanultuk a receptet, mely abból készül, amit muszáj elhasználni.

A „This Kind of Cooking” új epizódjában Toszkánába utazunk, és ribollitát készítünk… vagy inkább annak a saját, szabadon újragondolt változatát.

Az egyik kedvenc „véletlenül vegán” olasz falusi fogásunkat általában levesként emlegetik (pedig megáll benne a kanál), és sokan szobahőmérsékleten fogyasztják.

Bármilyen hüvelyes jöhet. Bármilyen gyökérzöldség. Leveles zöldek, káposzta, cukkini, padlizsán, paprika, és paradicsom. És ami talán a legfontosabb: szikkadt kenyér.

Serpenyőben vagy lábasban, melegen vagy hidegen, ebédre vagy vacsorára, vendégeknek, vagy magadnak - a ribollita szinte mindig jó ötlet!

A pontos elkészítést megtalálod az Így is ehetünk című könyvünkben (hamarosan érkezik az angol kiadás), és a videóban - keresd a hozzászólások között.

Videó és borítókép: Pap Dávid

15/06/2026

A víz hidegebb volt, mint vártam.

Nem kellemetlenül. Inkább olyan élesen, hogy egy pillanatra elveszi a levegőt, aztán visszaadja.

Steve Karle, a fotóművész a parton állt a kamerájával, és csak annyit mondott: beszélj arról, ami érkezik.

Én pedig beszéltem.

Emlékszem, amikor azt mondtam Niminek: most szét kell esnem.

Nem azt kértem tőle, hogy mentsen meg. Azt kértem, hogy hagyja, hogy összeomoljak.

Nem értette azonnal.

Talán én sem értettem teljesen. De maradt.

És miközben én elveszítettem a bennem rejlő kapaszkodóimat, ő felfedezett magában valamit, amiről addig egyikünk sem tudott.

Olyan erőt, amelynek nem volt szüksége bizonyításra. Olyan stabilitást, amely nem hivalkodó, mégis mindent megtart.

Utólag sokszor gondolok arra, milyen romantikus mítoszokat öröklünk a kapcsolatokról. Mintha mindenkinek lenne egy kijelölt szerepe.

A gondoskodó.

És a sebezhető.

Pedig a hosszú kapcsolatok egyik titka talán éppen az, hogy ezek a szerepek nem maradnak ott, ahová eredetileg kiosztottuk őket.

Minden kapcsolat élő rendszer.

Nincs olyan, hogy csak én változom.

Ha én összeomlok, az a kapcsolatot is átrendezi. Ha ő megerősödik, az engem is új pozícióba helyez.

Talán ezért olyan ijesztő a változás.

És talán ezért olyan szükséges.

Egy emberi viszony akkor marad élő, ha ezt nem veszteségként, hanem természetes átalakulásként tudjuk megélni.

A teljes írásom, Steve további fotóival: https://www.glamour.hu/eletmod/steiner-kristof-mexiko-steve-karle/e1qk6zg - a GLAMOUR+ oldalán.

A tó kicsi volt és sötét. Egy dzsungel szélén álló kunyhó mögött rejtőzött, mintha maga sem akarná, hogy megtalálják. Steve Karle, a művész, itt él. Vagy inkább itt van jelen. Egy ágy, egy konyha, egy tó, és az erdő, amely szinte hozzáér a falakhoz. Itt született meg az ö...

13/06/2026

Az idei Budapest Pride felvonuláson nem vonulok a tömeggel, nem lesz kamionunk, és műsorvezető sem leszek.

A “konyhában” maradok.

Június 27-én ugyanis a kulisszák mögött lesz a helyem - a színpadi program, és a civil falu egyik szervezőjeként.

A döntést tavaly hoztam meg: háttérmunkásként új szerepben próbálom ki magam.

A történelmi felvonuláson egységben vonultunk az Erzsébet-hídon, majd minden idők legnagyobb Budapest Pride-jának színpadán Liluval bejelentettük Karácsony Gergelyt, Budapest főpolgármesterét.

Aki kockáratéve mindent kiállt az igazságosság mellett - úgy, hogy a rendszer, melyet azóta sikeresen megbuktattunk, előállítással fenyegette őt, és a szervezőket.

Tizenharmadik éve, hogy arcommal, nevemmel, energiámmal támogatom a rendezvényt és az azt szervező alapítványt, de ebben a társadalmi momentumban megfogalmazódott bennem:

az ügy, és az őket képviselő közösség láthatóságát milyen sok olyan ember segíti, akik nem kapnak személyes láthatóságot “cserébe”.

Amikor felhívtam Radványi Vikit, a Budapest Pride elnökét, ugyanazt az önkénteseknek szánt online űrlapot küldette át nekem, amit mindenki más megkap, aki velük szeretne dolgozni.

Tavaly ősz óta melózunk a csapattal a menetet követő színpadi műsoron, az az előtt elterülő civil falu felépítésén, és egy élő képzőművészeti projektet is megálmodtunk.

Heti meetingjeink csapattársaimmal, Dettivel, Mírával, Dorkával, Csengével, Petivel, és Patrikkal szinte családi eseményekké váltak.

Életem egyik leggyümölcsözőbb munkája sem anyagi, sem presztízs szinten nem “hoz”. Azt kapom, hogy adok - és idén pont erre vágytam.

Persze nem tűnünk el teljesen. A Rainbow Party DJ-iként ismét várunk a Budapest Park nagyszínpadához - éjjel 1-től.

Légy ott velünk - az LMBTQ+ emberekért, és minden jogi szempontból elnyomott közösségért.

Bár végre igazi bizalmunk lehet a vezetőinkben, törvénykezés szempontjából még mindig ugyanazon igazságtalan alaptörvények szerint élünk - azaz élnénk, ha belenyugodnánk.

De nem fogunk.

Én azért leszek ott, amiért tizenhárom esztendeje minden évben.

Nem tudnék máshol lenni.

A szöveg részlet a WMN-en megjelent írásomból. Fotó: SzuriDóri photography.

11/06/2026

A rabbi, az LMBTQ+ páros, a vegán burger - és egy asztal, amely körül mindenkinek jut hely.

Tavasz volt. Ez volt az utolsó estém Budapesten.

A gépem hajnalban indult - otthonról haza - Görögországba.

Azon gondolkodtam: mi legyen az utolsó vacsorám.

Aztán eszembe jutott a két vegán burgerem - és egy ötlet.

Mi lenne, ha megkérdezném a zárt Facebook csoportomban, a KristOffStage-ben: kinek volna kedve együtt vacsorázni a REBEL Burger & More-ban.

Percek alatt összeállt a csapat - végül tizenkét vendég ült össze egy asztalhoz.

Volt, akivel még sosem találkoztam, volt aki már utazott velünk, hozzánk vegán vakációra, volt sokgyermekes édesapa, LMBTQ+ páros, és egy rabbi is - aki történetesen nő.

Barátok, testvérek, szerelmek - magyarok és külföldiek.

Aztán megérkezett a két burger, melyek saját receptem alapján készülnek: a Middle East, és a Beyond burgerek.

Sok-sok sültkrumplival, és mindenféle tunkolnivaló szószokkal.

Így lakomáztunk és lelkiztünk - az utolsó estémen Budapesten.

Beszéltünk vallásról, származásról, közéletről, családról, büszkeségről, boldogságról, szeretetről - mindenről, ami fontos.

Még meditáltunk is - kézen fogva, ott, a Király utcai étterem kellős közepén.

Biztos volt, aki bolondnak nézett minket - de mi nem nekik akartunk megfelelni.

Hanem saját magunknak - és annak az értékrendnek, amelyben az élet tisztelete az első.

Mikor búcsúzóul megöleltük egymást, megkérdezték tőlem: “És mikor jössz legközelebb?”

“Majd nyáron - a Pride-ra.” - feleltem. És nem számított, hogy ki meleg, heteroszexuális, vegán, vegetáriánus, vagy mindenevő, majd’ mindenki azt mondta: “Ott találkozunk.”

Én elrepültem, az idő pedig elszaladt.

Nyár lett. Hamarosan újra Budapesten leszünk - és újra vegán burgert eszünk.

Mert bár mind más és más utat járunk be, mindannyian hiszünk a minden érző lénynek kijáró szabadságban.

És ha nem is mindenben értünk egyet, mégis helyet adunk egymásnak, egymás mellett.

A Pride-hónap során, és minden nap, mikor leülünk az asztal köré.

Téged is várunk - értünk, érted?

10/06/2026

12 csodásan fura hely Portugáliában - és akik miatt az út emlékezetes maradt…

Szeretünk úgy utazni, hogy egy ország háttérré válik valami fontosabbhoz: ahhoz, hogy emberek újra kapcsolódni tudjanak önmagukhoz és egymáshoz.

A mögöttünk álló, de még mindig bennünk élő gasztro utazásunk hete valójában erről szólt. Tizenöt ember érkezett meg különböző történetekkel.

Pihenni. Gyógyulni. Vagy mert érezték: változás előtt szükségük van egy helyre, ahol meghallhatják a gondolataikat. Megint más pedig velünk sütni-főzni.

És közben szokatkanul szépséges helyeket fedeztünk fel, melyek meséltek - szabadságról, lehetőségekről, és újrakezdésről. Íme a kedvenceink…

1. LX Factory - Lisszabon

Egy gyártelepből lett kreatív univerzum: street art minden falon, boltok, amikből lehetetlen kijönni, és egy tetoválószalon, ahol a „még gondolkodom rajta” „most tényleg megtörtént?” lesz.

2. Hotel Saboaria - Porto

Egy régi szappangyárból kialakított butikhotel - de nincs benne az a fajta fényűzés, ami távolságot teremt az ember és a tér között. Történelem illata van. És van vegán shakshuka reggelire!

3. Óbidos

Sok európai kisváros próbálja megőrizni a múltját, közben gyakran skanzenné válva. Itt viszont még mindig valódi élet van. És ettől az egész hely nem díszletnek érződik, hanem törékeny, élő dolognak.

4. Hello Kristof - Lisszabon

Közös a nevünk – és talán a személyiségünk is. Környékbeli kávézóhangulat, avokádós toast főszereplő-energiával, magazinok, amik miatt rendelsz még egy kávét.

5. Livraria Lello - Porto

A könyvesbolt, ami inspirálta a Harry Potter világát. A vörös lépcsők és a faragott famennyezet között az ember úgy érzi, mintha bármelyik pillanatban megjelenhetne egy bagoly egy levéllel.

6. Unagi Vintage - Lisszabon

Barátunk, Dani boltja, akinek az ízlése emlékeztet: a stílus lehet tudatos és játékos egyszerre. Itt minden darab “kiválasztott”, és mindegyik mintha egy másik élet lehetőségét hordozná.

7. Quinta da Regaleira - Sintra

Gótikus palota titkos alagutakkal, amik néha sehova nem vezetnek - egy 19. századi milliárdos építtette, akinek korlátlan pénze volt, és valami egészen különleges tudatállapotban lehetett…

8. Feira da Ladra - Lisszabon

Bolhapiac, ahova kíváncsian érkezel, és ahonnan valami teljesen felesleges tárggyal távozol, ami érzelmileg összeköt egy ismeretlen nagymamával, akit valószínűleg Vovó Rosának hívtak.

9. Honest Greens - Porto és Lisszabon

Oké, nem kizárólag portugál. Valahol az IKEA étterem és a Starbucks között van – csak egészséges kajával. Kérj dupla tofut, és mindenképp próbáld ki a banánkenyerüket.

10. Kong Vegan Restaurant - Lisszabon

Nem véletlen, hogy Európa legjobb vegán éttermének választották. Portugál, húsos klasszikusokat készítenek újra növényi alapon, és ijesztően valóságos, mennyire hozzák az eredeti ízeket.

11. Mercado do Bolhão - Porto

19. századi piac, ami túlélt háborúkat, gazdasági válságokat és a gentrifikációt is. Kézműves termékek, hangos árusok, és fűszerek, amik minden főzésnél visszarepítenek majd ide.

12. Quinta de Margoa - Lisszabon környéke

Nem éttermi élmény volt, hanem valami sokkal jobb: egy hosszú, ráérős délután és este olyan emberekkel, akiknek a szeretete ugyanúgy ott van minden fogásban, mint a tehetségük.

Hálás vagyok a tizenöt útitársunknak ezért a hétért. És hálás vagyok Horváth Serpentin Tours Eszternek is, akivel hatodszorra szervezünk hasonló utakat.

Ősszel ismét útra kelünk együtt. Ezúttal Kelet felé: Isztambulba, ahol évszázadokon át kultúrák, vallások és identitások formálták egymást

- és közben valami újat hoztak létre. Ahogyan újat teremtünk mi is, mikor nyitottan indulunk neki egy kalandnak. Tarts velünk, ha erre van szükséged.

A teljes írásom a Sassy.hu-n, link a hozzászólások között. Fotók: Péter Zsolt

08/06/2026

Itt a Pride-hónap - beszéljünk a kisebbségi stresszről!

Többször vertek meg, köptek le, aláztak és gyaláztak azért, mert meleg vagyok, mint hogy emlékezhetnék az összes alkalomra.

De ma, évtizedekkel később is ismerem azt az érzést, amikor belépek valahová, és ösztönösen felmérem: biztonságban vagyok-e.

Minden nap megteszem. Szinte mindenhol a saját kis buborékomon kívül. Mert a test emlékszik arra, amit a társadalom elfelejtene.

A kutatók ezt kisebbségi stressznek nevezik - és mindenkit érint, akinek az identitása általánosítások és előítéletek célpontjává válik.

Akit politikai haszonszerzés eszközeként használnak fel - mint mikor Magyarország bukott kormánya betiltotta a -ot.

Nemrég a Central European University-n megrendezett Kisebbségek Egymásért Konferencián beszélgettem Dr. Ilan H. Meyerrel,

pszichiátriai epidemiológussal, a UCLA kutató professzorával. Miért épít a politika hatalmat a kisebbségek démonizálására?

Hogyan állhatunk ellen annak, hogy elhiggyük, magunkénak érezzük azokat a történeteket, amelyeket mások mesélnek rólunk?

Mi történik az emberi testtel és elmével, amikor a megbélyegzés krónikussá válik - és kialakul egyfajta betegségtudat?

Számomra, aki egész életemben különböző identitások metszéspontjain navigáltam, ezek nem elméleti kérdések voltak.

Végigkísértek országhatárokon, nyelveken és családi vacsoraasztalokon át. Nézd meg a Sólet Klub podcast ezen epizódját -

a Bálint Ház YouTube-csatornán, Borbás Gergő moderálásában. Küldd tovább annak, akinek szüksége van rá, hogy emlékezzen:

nem az identitásunk betegít meg bennünket. Hanem az ahhoz tapadó előítélet! Június 27-én pedig találkozunk a Budapest Pride-on!

Visszatérek azokra az utcákra, ahol egykor üldöztek, mert meleg vagyok - de most új történetet írok, veletek együtt.

A teljes beszélgetést a hozzászólások között hagyom.

07/06/2026

Az én helyem idén a színpad mögött lesz

Komplikált kapcsolatként indult a miénk a Budapest Pride-dal. Azt gondoltam róla: kifejezetten kártékony: azzal, amilyen - hangos, kirívó, magabiztos -, engem, minket hoz kellemetlen helyzetbe.

Aztán rájöttem: nem “vonulgatós” melegként is utánam dobták a sörösüveget, meg a féltéglát az utcán. És - ekkor már előbújt közszereplőként - felébredt bennem a felelősség érzet.

2013-ban a Budapest Pride feltette nekem a kérdést, hogy kik, mik is vagyunk mi egymásnak: felkérést kaptam, hogy legyek a felvonulást követő műsor házigazdája.

Tiz évvel később jutottunk el oda hogy a Pride hónap során a szivárvány zászló kikerült majd’ minden multi cég logójára, hogy nagykövetségek, országok vezetői üdvözölték a közösségünket.

Mi pedig - férjemmel, Nimivel - évek óta ott roptuk a táncot valamelyik kamionon. Így lázadtunk mi - az erős és ellentmondást nem tűrő beszédek, petíciók, nyilatkozatok mellett:

apró shortokkal, hosszú szoknyákkal, és erős make-uppal. Semmi olyasmivel, amit nem láthatnak - gyerekek, felnőttek egy átlagos nyári fesztiválon. Mégis, valami megmozdult bennem.

A tavalyi felvonulás során félmillióan vonultunk ki az utcára - mi pedig Nimivel a tömeget erősítettük, nem a kamion konvojt. Nem viseltünk különösebben kihívó ruházatot sem -

így éreztük helyesnek, hatékonynak. A The Washington Post tudosítójával és fotósával készítettünk videót a történelmi momentumról, amire gondolva ma is elakad a szavam.

A szemünk láttára bontakozott ki egy új norma. Nem sokkal később pedig már minden idők legnagyobb Budapest Pride-jának színpadán állhattam Liluval.

Ez volt az a pillanat, amikor megfogalmazódott bennem: az én helyem jövőre a színpad mögött lesz, szervezőként - szerettem volna “hivatalossá tenni” a kapcsolatunkat.

Valamint, legalább egyetlen évben, úgy adni láthatóságot, hogy az nem pörgeti a saját láthatóságomat. Tavaly ősz óta dolgozunk a csapattal a felvonulás programon

- azaz a menetet követő színpadi műsor megszervezésén, és a színpad előtt elterülő, rekord-méretű civil falu felépítésén, és egy különleges képzőművészeti projektet is megálmodtunk.

Szervezetekkel tartom a kapcsolatot, szerződésekhez kérek be adatokat, és imádom - pedig sem anyagi, sem presztízs szinten nem “hoz” semmit, és nem is várom tőle.

Persze azért nem tűnünk el teljesen. A Rainbow Party DJ-iként idén is ott leszünk a Budapest Park nagyszínpadán - éjjel 1-től játszunk majd egy órát.

Ha tudsz, gyere el a felvonulásra - helyettem is, mert nekem idén már a menet indulásakor a színpad mellett lesz a helyem -, maradj ott a műsorra, amit neked alkottunk meg.

Friss írásom a WMN-en:

Steiner Kristóf vallomása bonyolult viszonyáról a Budapest Pride-dal, és arról, hogyan találta meg benne az új feladatát.

05/06/2026

❌ Update: TELTHÁZ - kevesebb, mint 24 óra alatt! 🙏🏼 KÖSZÖNJÜK! ❌ Vacsora parti Budapesten! 🌈🤩🫶🏽Ez lesz a tizedik alkalom, hogy együtt kóstolunk bele a szivárványba

- egy lakomán, melyen mi főzünk, ti esztek, és mindannyian nagyon boldogok vagyunk, mert együtt vagyunk. Olyan emberekkel, akik hisznek benne, hogy a sokszínűség nem mérgez, hanem táplál minket, és a világunkat.

Amikor először készítettem szivárványszín menüt Budapesten, a Pride hónap során eszembe nem jutott, hogy ebből hagyomány lesz. Most pedig itt vagyunk - ismételten a Vegán Kifliben, megint csak Szeghalmi “Vegán Jógi” Anitával kollaborálva.

A menünk, mint minden évben, természetesen vegán, gluténmentes, hozzáadott cukormentes, tápanyagdús, és, ami a legjobb benne, hogy elképesztően finom ízeket sorakoztat fel, a szivárvány minden színében. Vésd be a naptárba: június 26!

A menü:

❤️ hibiszkuszos jeges tea, alkoholosan, vagy mentesen

🧡 kókuszos sárgarépa és mangó leves, hidegen tálalva

💛 sárga kaliforniai paprika kurkumás csicseriborsó és füstölt tofu raguval töltve

💚 zöld istennő saláta leveles zöldekkel, uborkával, avokádóval, tahinivel

💙 házi marcipán bonbon pillangóborsó poros kókuszlisztbe forgatva, friss szederrel a közepén

💜 50 főt tudunk megvendégelni - a foglalások több, mint fele már elkelt “szájhagyomány útján”. 😉

Ha megennéd mindezt, találkoznál velünk a Törökbálinti-tó partján egy nappal a Budapest Pride előtt, szeretnéd megvenni és dedikáltatni a friss szakácskönyvünket, vagy megkérnél, hogy rajzoljak Malackát a szalvétádra…

Itt tudsz jelentkezni: https://www.vegankifli.com/p/vacsoraest-kristoffal-es-nimivel 😘 K&N+A

📸 Salamon Sára & Humen magazin

04/06/2026

Drágák!

Miután meghirdettük családi elvonulásunk utolsó szobáját 24 órával ezelőtt, több, mint 100 csodálatos Ember jelezte, hogy szeretne csatkakozni hozzánk augusztusban, Görögországban.

Ennyi emailre időbe telik válaszolni - ezért köszönjük a türelmeteket. Egyesével haladunk - a legkorábban jelentkezőknek elküldtük a részleteket, és megyünk tovább, ha ők másképpen döntenek.

Viszont - hogy senki se maradjon le, már most kijelöltük a jövő évi, ismét augusztusban esedékes családi nyaralás időpontját, és biztosan duplázunk! Mindenkinek, aki idén nem tud csatlakozni hozzánk,

a friss dátumokat a napokban küldjük - további, idei és jövő évi gasztro túráink, elvonulásaink időpontjaival együtt. Hálásak vagyunk a bizalmatokért, és a szeretetért.

Sosem veszünk magától értetődőnek! Ölelés, K&N